Választható hangszerek
Zongora
A legnépszerűbb billentyűs hangszer. Sikerét annak köszönheti, hogy többszólamú dallamok lejátszását teszi lehetővé, mely lehetőségek tárházát nyújtja a tanulók számára. Működése egy billentyűsorral összekötött kalapácsrendszeren alapszik, melyek különböző magasságra hangolt, kifeszített fémhúrokat hoznak rezgésbe. Általuk jöhet létre a zongora hangja, mely képzése alapszinten, viszonylag könnyen elsajátítható, ezért a rajta tanuló növendékeink hamar sikerélményhez juthatnak.
Hegedű
A vonós hangszercsalád legmagasabb hangolású tagja, melyet 4, egymástól kvint távolságra lévő húrral láttak el. Felépítése hasonló mélyebb hangú testvéreihez, melyeket brácsa, cselló, és nagybőgő néven ismerhetünk.
A húrokat minden vonós hangszer esetében a vonó segítségével lehet rezgésre bírni, mely lovak farok, illetve sörény szőréből készült. A rezgésben lévő húrok hangmagasságát a másik (ált. bal) kéz irányítja. A szép hegedű hang elérése korántsem egyszerű feladat, de az éveken át tartó gyakorlás, lehetővé teszi, és az általa nyújtott zenei élmény kárpótolja a játékost a kezdeti nehézségekért.
Harmonika
Az aerofon hangszerek családjába tartozik. A szabad nyelvsípokba a harmonika közepén található lamellás kialakítású légszekrény húzásával és vonásával lehet levegőt juttatni. Hogy mely sípba jusson levegő, az – a harmonika típusától függően – gombokkal vagy billentyűkkel szabályozható.
A modern harmonika három fő részből áll, a sípokat és a mechanikát tartalmazó két oldalsó részből és az általuk közrefogott légszekrényből. A mai harmonikák bal oldala kivétel nélkül a basszus számára szolgál, míg a jobb oldalt a melódia játszására alakították ki. A két szélső elem tartalmazza a gombokat vagy billentyűket, melyekkel a sípok nyitását-zárását végezhetjük.
Sikerét különleges hangzásának köszönheti, és annak, hogy a zongorához hasonlóan hamar többszólamú darabok eljátszására lesznek képesek növendékeink. Általa lehetőség nyílik a könnyűzenei világban való jártasság megszerzésére is.
Furulya
Ideális hangszer a fúvószenei tanulmányok megkezdésére. Ajánljuk minden 5-7 éves zenélni vágyó számára. Kezelése és a hang képzése egyszerű, ezáltal nagyobb figyelem fordítható a helyes légzés elsajátítására. Természetesen a zenei játék és technika ezen a hangszeren is a végtelenségig fejleszthető, ezért azon növendékeinknek is ajánljuk, akik hosszú távra tervezik a hangszerrel való „kapcsolatukat”.
Az ajaksípos fúvós hangszerek családjába tartozik, de ellentétben a fuvolával itt a levegőt egyenesen egy csőr-szerű sípba kell fújni. A síp hangját a furulya teste formálja véglegessé, amelyen lyukak találhatóak. Ezen nyílások lefogásával tudja a játékos a hangok magasságát változtatni.
Fuvola
Bár napjainkban többnyire fémből készül, mégis a fafúvósok hangszercsaládjába tartozik. Hangképzés szempontjából a legegyszerűbb hangszerek egyike, ezért a hangszeren tanuló növendékeink hamar sikerélményhez juthatnak.
A fuvola csöve játék közben a fúvás irányára merőlegesen, oldalsó helyzetben áll, ezért harántfuvolának is nevezik. A különböző hangmagasságokat hanglyukakkal, billentyűzet segítségével lehet rajta képezni. A legmozgékonyabb hangú fúvós hangszer, és ezt zeneirodalmunk több szerzője ki is használta, illetve használja. A fuvolára írt szóló darabok és zenekari szólamok sok esetben magasfokú virtuózitást követelnek az előadótól.
Klarinét
Nádnyelves fúvós hangszer, mellyel legtöbbször fúvós, illetve szimfonikus zenekarok koncertjein találkozhatunk, de kihagyhatatlan tagja a dzsessz, klezmer, és cigányzenei együtteseknek is. Népszerűségét egyedi hangzásának és hangterjedelmének köszönheti, hiszen a fúvós hangszerek között övé a legnagyobb. A zeneszerzők ez utóbbi miatt óriási szabadsággal rendelkeznek a klarinétra komponált szóló darabok és zenekari szólamok írása közben.
A hangszer megszólaltatásáért egy nádból készült nyelvecske a felelős, melyet a játékos megfelelő technikával rezgésbe hoz. A létrejövő hangot a zenész alsó ajka, a hangszer teste, a rajta lévő lyukak és a hozzájuk tartozó billentyűk szabályozzák.
Szaxofon
Bár anyagát tekintve fémből készült, a klarinéthoz hasonlatos felépítése és nádnyelves megszólaltatása miatt a fafúvós hangszerek családjába soroljuk. Leggyakrabban használt fajtái a szoprán, alt és tenor szaxofon, de a hangszergyártók szopranisszimótól a szubkontrabasszus hangfekvésig gyártják őket.
Iskolánk fúvószenekaraiban közkedveltnek számít különleges hangzása miatt. A hangszer ötvözi a fafúvós hangszerek virtuóz játékát és fém felépítésének köszönhetően magába foglalja a rézfúvós hangszerek ércességét és rezonáns, magvas, telt hangját.
Kürt
A kürt a tölcséres fúvókájú, más néven rézfúvós hangszerek családjába tartozik. Kör alakban meghajlított, hosszú, vékony csőből és hirtelen kiszélesedő tölcsérből áll. A vadászkürtből alakult ki, a modern kürt szelepekkel van ellátva. A szimfonikus és a fúvószenekarok fontos tagja, a fúvósötösben is szerepet kap.
A modern kürt három forgószeleppel rendelkezik, működtetésükkel a csőrezonátor hosszúsága változtatható oly módon, hogy abba különböző hosszúságú toldalék csődarabokat iktatnak be.
Trombita
A kezdetek kezdetén szinte kizárólag katonai célt szolgált. A trombitások úgynevezett kürtjelekkel adták hírül a sereg tagjainak az éppen aktuális információkat, ezzel előre lendítve a csata menetét. Később a technikai fejlődés lehetővé tette a finomabb megoldásokat a hangszergyártás kapcsán, így a 15. századra a hangszer elérte ma is ismeretes, kétszer hajlított, tölcséres formáját, bár még ventilekkel nem volt felszerelve. Ekkorra már a zeneszerzők valódi zenei szereppel ruházták fel. Végleges formáját a klasszikus korszakban érte el, ekorra a szelepek segítségével a kromatikus játék is elérhetővé vált.
A trombita megszólaltatása az ajkaink rezgetésével történik. A megrezgetett levegő a fúvókán keresztül kerül a hangszer testébe, amely felerősíti és valamelyest átalakítja azt. A hangot a ventilek segítségével lehet változtatni.
Tenorkürt/Baritonkürt
A két hangszert hasonlóságuk miatt lehet egy lapon említeni. Alakjukat, kialakításukat, anyagukat tekintve azonosak, egyedül minimális méretbeli különbségük teszi őket különbözővé. Hangfekvésük az énekkar tenor, illetve bariton szólamainak felel meg.
Mind a ketten a rézfúvós hangszercsaládba tartoznak. Megszólaltatásokhoz – a trombitához, harsonához, tubához, vadászkürthöz hasonlatosan – ajakrezgetéssel történik. A rezgést a hangszer fúvókája és teste alakítja, illetve erősíti fel, melyen billentyűk találhatóak. A billentyűk egy-egy plusz toldalékcsőbe vezetik a levegőt, ezáltal meghosszabbítva az útját. Ily módon válik lehetővé a hangok változtatása.
Harsona
Rézfúvós hangszerek közé tartozik, hangfekvése a tuba és a trombita között van. Jellegzetessége az U alakú mozgatható csőszakasza, – nevezetesen a tolócső – mely a hang magasságát hívatott változtatni.
A harsona önálló zenei feladatokat legelőször a 18. század operazenéjében kapott Gluck kezdeményezése nyomán, de a hangversenyzenébe ekkor még csak kivételes pillanatokra kapott bebocsátást.
A 20. század során némileg módosult a hangszer feladatköre, kevésbé fennkölt, hétköznapibb szerepekben is kipróbálták, sőt, felfedezték a benne rejlő groteszk természetet is, amelyet különleges megfúvási módokkal vagy a tolócső folyamatos mozgatásával képzett fel- és lekonyuló hangokkal, glissandókkal lehet előcsalogatni.
Tuba
Méretét tekintve a legnagyobb a rézfúvós hangszercsaládban. Ennek köszönhetően a hangja mély, ezért a fúvós, illetve szimfonikus zenekarok basszus szólamát hívatott erősíteni. Megszólaltatásához -más rézfúvós hangszerekhez hasonlóan- az ajkak rezgetése szükséges, melyek által létrehozott hangot a hangszer teste alakít át és erősít fel. A tuba méretének és súlyának köszönhetően a rajta játszó játékosok leginkább ülve használják.
Ütő
A lüktető ritmusok megszólaltatása az emberiség egyetemes kultúrájának a része. Vélhetően már az őskorban sem maradhatott el ünnepség dobszerű eszközök használata nélkül. Nagyszerű példázzák ezt a ma is létező afrikai törzsek, melyek hasonlatosak lehetnek a több ezer évvel ezelőtti közösségekhez.
Ütő tanszakunk tanulói – ellentétben más tanszakokkal- nem egy, hanem számos hangszeren tanulnak párhuzamosan. Különböző dallamhangszerek (xilofon, marimba, stb.) és ritmus hangszerek (konga, timpani, csörgő, kasztanyett, dobszerelés) teszik színessé és megunhatatlanná a tanszak munkáját.